Súlyemelés

Versenysport

A súlyemelés versenysport, melyet férfiak és nők is végezhetnek. Megkülönböztetendő a súlyzókkal végzett különböző erőfejlesztő gyakorlatoktól. A súlyemelés csak abban az esetben minősül versenysportnak, ha a gyakorlatokat a szabálykönyvben meghatározott méretű versenysúlyzóval és a vonatkozó versenykiírásban szereplő versenyszabályok figyelembevételével végzik.

A sportágról tudni érdemes, hogy már az első olimpián szerepelt a műsorban, de véglegesen 1920-tól került a versenyprogramba. A súlyemelés 1972-ig három fogásnemből állt. A harmadik fogásnemet, a kétkaros nyomást, a Nemzetköz Súlyemelő Szövetség 1972. évi olimpiai kongresszusa törölte. Azóta két fogásnemben (szakítás és lökés) döntik el a helyezéseket az összetett eredmények alapján. A világ- és Európa-bajnokságokon fogásnemenként is hirdetnek eredményt. Eddig két magyar versenyző szerzett olimpiai aranyérmet (Földi Imre 1972-ben és Baczakó Péter 1980-ban).

A két versenygyakorlat:

• kétkaros szakítás,
• kétkaros lökés.

1. Szakítás 

A versenyzőnek (gyakorlatot végrehajtónak) befelé fordított tenyérrel, tetszés szerinti fogással kell a súlyzót megfognia. A súlyzót nyújtott karokkal, függőlegesen egyetlen lendülettel kell a fej fölé emelni. A gyakorlat végrehajtható terpesszel, ollózással vagy beüléssel. A súlyzónak folyamatosan kell a test mellett haladnia. A gyakorlat végrehajtása közben a talpakon kívül a test más része nem érintheti a talajt.

Szabálytalan mozdulatok szakításnál:

1. Függésből való húzás,
2. A súlyzó megállása emelés közben,
3. A karok egyenlőtlen kinyújtása,
4. A karok nem teljes kinyújtása,
5. A szakítás befejezése nyomással,
6. A kar behajlítása és kinyújtása a szakítás alatt,
7. A talajnak térddel, üleppel való érintése,
8. A gyakorlat befejezése a dobogón kívül.

2. A felvétel és lökés

A versenyzőnek (gyakorlatot végrehajtónak) befelé fordított tenyérrel, tetszés szerinti fogással, egyetlen lendülettel kell a súlyzót vállmagasságig felvennie. A gyakorlat végrehajtható terpesszel, ollózással vagy beüléssel. A súlyzó a végleges elhelyezés előtt nem érintheti a hast, a mellkast. A súlyzónak a mellkason, a kulcscsonton vagy a behajlított karon kell nyugodnia.

A versenyző a beülésből vagy ollózásból tetszés szerinti időben állhat fel.

A kilökést a térdek behajlításával (rugózásával) és gyors kinyújtásával végezzük. A mozgásból származó lendületet úgy kell kihasználni, hogy a karok a súlyzót a teljes kinyújtásig vigyék a fej fölé függőleges irányban.

A kilökés végzezhető ollózással vagy térdhajlítással.

A kilökött súlyzót mozdulatlan helyzetben kell tartani, visszaállás után a karok és a lábak kinyújtva, a lábfejek pedig a homlok síkjára merőlegesen, egymással párhuzamosan kell, hogy álljanak.

Szabálytalan mozdulatok lökésnél:

1. Minden olyan befejezetlen kísérlet, amelynél a megemelt rúd eléri vagy meghaladja a térd magasságát,
2. Függésből való húzás,
3. A mellhezvétel nem együtemű végrehajtása,
4. A talaj érintése térddel, üleppel vagy a talpakon kívül más testrésszel,
5. Beüléses felvételnél a comb vagy térd érintése könyökkel vagy felkarral,
6. Ollózásos, terpeszes felvételnél a has vagy a mellkas többszöri érintése (ún. gurítás),
7. A térdek többszöri behajlítása, rugózása a lendületvétel alkalmával,
8. A karok nem teljes kinyújtása,
9. A karok nem egy lendületre végzett kinyújtása,
10. A karok behajlítása és kinyújtása kilökés után, visszaállás közben,
11. A gyakorlat befejezése a dobogón kívül.

 (forrás: Súlyemelés –  Sport Budapest, 1973, Szabó Ferenc)